Születésének 90. évfordulóján felavatták Kocsis Sándor, az Aranycsapat, a Ferencváros, a Budapesti Honvéd, majd az FC Barcelona labdarúgójának, az 1954-es világbajnokság gólkirályának szobrát a Groupama Aréna főbejáratánál.
A szombat délelőtti ünnepségen elsőként Tarlós István főpolgármester idézte fel a kitűnő csatár pályafutását. Emlékeztetett rá, hogy Kocsis 17 évesen, 1946-ban mutatkozott be a Ferencvárosban, majd 20 évesen tagja lett a zöld-fehérek bajnokcsapatának. "Technikás megoldásait, fejelési bravúrjait, akrobatikus futballját, kivételes csapatjátékát látva már néhány meccs után a legnagyobbak között emlegették" - fogalmazott Tarlós, majd azzal folytatta, hogy a kiváló jobbösszekötő 68-szor húzta magára a címeres mezt, és ezalatt 75 gólt szerzett, így a gólátlaga is a legjobbak közé emelte.
A főpolgármester kedvenc játékosáról elmondta még, hogy Kocsis tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert magyar válogatottnak, játszott az évszázad mérkőzésén Londonban, az 1954-es világbajnokságon pedig szinte egyedül verte meg Brazíliát, valamint Uruguayt, illetve ő lett a torna gólkirálya. "Játékintelligenciája, tökéletes technikai tudása egyedülálló volt, úgy bánt a labdával, mintha az a teste része lenne, ugyanakkor végtelenül sportszerű játékos volt" - sorolta erényeit a főpolgármester, aki kitért arra is, hogy a Spanyolországban Aranyfejnek hívott Kocsis az FC Barcelona kulcsjátékosaként két bajnoki címet nyert, kétszer lett Spanyol Kupa-győztes, az 1960/61-es idényben pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) döntőjébe jutott. "A futballtörténet egyik legnagyobb játékos volt, elkápráztatta a világot, az emberek miatta tódultak a stadionokba" - állapította meg Tarlós.
Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke többek között arról beszélt, hogy Kocsis annak idején nem önszántából távozott az FTC-ből, hanem a hatalom irányította őt a Honvédhoz. Pályafutásából azt emelte ki, hogy az 1954-es világbajnokságon 11 góllal lett gólkirály, amely minden idők második legjobb teljesítménye.
Szabó Tünde sportért felelős államtitkár szerint Kocsis páratlan magasságokban járt, és eredménysora irigylésre méltó. Az államtitkár - Tarlós Istvánhoz hasonlóan - felidézte, hogy a csatár a Barcelona labdarúgójaként a BEK-negyeddöntőben úgy rúgott négy gólt a Wolverhamptonnak, hogy a szünet előtt ütközött az ellenfél kapusával és a vállát törte, de mégis folytatta a játékot, a harmadik és negyedik találatát pedig már sérülten szerezte.
Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete a labdarúgás megkoronázott királyának nevezte Kocsist, akit fejjátékban a világ egyik legjobbjának tartanak, és egy nemzedék rajongott érte. Emlékeztetett arra, hogy "Kocka" a Barcelonával 1961-ben ugyanabban a berni stadionban veszítette el a BEK-döntőt, ahol korábban a magyar válogatottal a vb-finálét bukta el. Végül arról beszélt, hogy Kocsis most hazatért és méltó helyen, Albert Flórián szobra mellett kapott helyet a Groupama Aréna előtt.
A Lelkes Márk által készített szobrot Tarlós István, Szabó Tünde, Berzi Sándor és Kubatov Gábor, valamint Kocsis Sándor két gyermeke, ifjabb Sándor és Alícia együtt leplezték le.
Ezután az FC Barcelona képviseletében Pau Vilanova, a katalán klub igazgatóságának tagja lépett a mikrofonhoz és mondott köszönetet a méltó megemlékezésért, majd reményét fejezte ki, hogy a Kocsis 90 Emlékév során kialakult magyar-katalán összefogás még sokáig fennmarad majd.
Ifjabb Kocsis Sándor meghatódottan mondta el: nem számított rá, hogy a szobor ilyen valósághűen ábrázolja majd az édesapját."Gratulálok a művésznek, sikerült megragadnia, milyen is volt ő, mindenkinek köszönöm" - fogalmazott ifj. Kocsis Sándor, aki szerint a szobor felállításával édesapja nagy álma vált valóra, hogy visszatért oda, ahová tartozónak mindig is érezte magát.
MTI
Tarlós István főpolgármester teljes beszéde az alábbiakban olvasható:
Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Megjelentek!
Ahogy az ókori görög városállamok polgárai valóságos héroszként tekintettek diadalmas atlétáikra, úgy mi magyarok legendás focistáinkat tiszteljük hősökként. Még ma is büszkeséggel tölti el honfitársaink szívét, hogy nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne ismernék valamelyik legendás labdarúgónk nevét.Kocsis Sándor pontosan 90 éve, 1929. szeptember 21-én született Budapesten. 1946-ban Kőbányáról került a Ferencvároshoz, és már húszévesen tagja volt a zöld-fehérek bajnokcsapatának. Nekem ő volt a kedvenc játékosom az Aranycsapatban, amelyiket – igaz, gyerekként – de még többször is láttam a pályán játszani.
Erkölcs, erő, egyetértés. A Fradi jelmondatában szereplő erények jellemezték játékát. Technikás megoldásait, fejelési bravúrjait, akrobatikus futballját, kivételes csapatjátékát látva már néhány mérkőzés után a legnagyobbak között emlegették a futballhoz értő szakemberek és a nézők tömegei. Pályafutása során 68-szor húzta magára a címeres mezt, a magyar válogatott tagjaként 75 gólt szerzett, így a mérkőzésenként mért gólátlaga még ma is a legjobbak között van a világon. A hosszú éveken át veretlen Aranycsapat játékosaként tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert válogatottnak. Kiválóan játszott 1953-ban a Wembley Stadionban az évszázad mérkőzésén, amikor a magyar csapat 6-3-ra legyőzte a hazai pályán addig veretlen angolokat. 1954 – ben, a világbajnokságon – nem nagy túlzás – szinte egyedül verte meg Brazíliát és Uruguayt. A VB gólkirálya lett. Játékintelligenciája, tökéletes technikai tudása egyedülálló volt, remek labdákkal hozta helyzetbe társait, Puskást, Hidegkútit, de elsősorban a jobbszélsőt Budai Lászlót, akivel egymás gondolatait is ismerték. Ruganyosságát és ütemérzékét kihasználva, rendszerint a felugró kapus kinyújtott karjánál is magasabbra lendült és védhetetlenül fejelt a kapuba. Úgy bánt a labdával, mintha az a teste része lenne. Okosan futballozott, látott a pályán, ezzel állandó veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Nemcsak technikás, hanem végtelenül sportszerű játékos volt. Hatvannyolc válogatott mérkőzésén mindössze egyszer állították ki.
Ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a fociszerető közvélemény döntő hányada Nyilasi és Törőcsik rajongókból állt, úgy az Aranycsapat aktív időszakában, sőt még évtizedekkel később is voltak Puskás és Kocsis rajongók. „Puskásnak csak egy lába van, Kocsisnak azonban két lába és egy feje” – állították Kocsis hívei. Döntse el mindenki lelke és vérmérséklete szerint, melyik lehet az igaz állítás. A későbbiek közül talán Varga Zoltán játéka emlékeztet némileg Kocsiséra. Az ötvenes évek végén, amikor Kocsis Czibor Zoltánnal együtt az FC Barcelonához szerződött újabb historikus mérkőzések következtek. A katalánok gránátvörös-kék mezében két bajnokságot nyert (1959, 1960), kétszer volt kupagyőztes, majd 1961-ben tagja volt az BEK-döntős együttesnek.
Így emlékezett a barcelonai életéről: „Akkor Kubala azt mondta: menjek Spanyolországba, itt második otthont találhatok, és egy ragyogó klubot, az FC Barcelonát. Úgy gondoltam, ez nem rossz tanács…Most már semmi pénzért nem mennék el innen. Értem az embereket, és úgy vélem, hasonlóképpen gondolkodnak, mint az én hazámban, mert a Hazámnak azért még mindig Magyarországot érzem!” A Bajnokcsapatok Európa Kupájának egyik fontos mérkőzésén a Barcelona egy angol klubcsapat (Wolverhampton Wanderers) ellen játszott. Kocsis – aki akkor már Cabeza de Oro, (Cavesza de óró), azaz Aranyfej becenévre hallgatott – egymaga négy gólt szerzett, pedig a mérkőzés legelején vállát törte. A meccset beinjekciózva játszotta végig, a szünetben a fájdalomtól el is ájult.
Ilyen előzmények után a 61. percben a magasba lendült és megszerezte a harmadik gól. A negyedik gólja előtt három védőt finom testcsellel háromfelé küldött, és a tizenhatosról lőtt a hálóba.
„A magyar Kocsis megint megszégyenítette Angliát!” „Az a csodálatos fiú talán soha többé nem lesz teljes értékű játékos, de még így sincs párja, s így őrizzük meg emlékezetünkben: szomorúsággal az arcán és gólokkal a lábában!” – írták emberfeletti teljesítményéről a korabeli lapok. A BEK döntőt végül ugyan nem sikerült megnyerniük (ugyanabban a svájci stadionban, ahol az ’54 -es VB döntőt elbukták Cziborral – furcsán nézhették egymást ugyanabban az öltözőben) de a Barcelona góljait ők ketten szerezték.
Az FC Barcelona játékosaként hetvenöt spanyol bajnoki találkozón összesen negyvenszer talált a kapuba. 1974-ben végleg felhagyott a futballal. Naphosszat üldögélt a feleségével közösen vezetett kávézóban, legnagyobb öröme az volt, hogy a vendégekkel sakkozott. Nehezen emésztette meg, hogy kiöregedett, hiányzott neki a játék, a csapat, a szenvedély és valószínűleg a hazája. Néhány évvel később, egy rejtélyes és banális baleset szövődményeibe belehalt.
A mindössze negyvenkilenc éves korában elhunyt zseniális játékost a Montjuic (Mondzsuik) temetőben kísérték végső útjára. Hamvait 2012-ben hozták haza és a Szent István-bazilika altemplomában, Puskás síremléke mellett helyezték örök nyugalomra. Ők ketten, az Aranycsapat, és talán a mindenkori magyar labdarúgás két legnagyobb egyénisége egymás mellett pihennek. Kocsis, halálával végérvényesen a múlt dicsőséges és igaz mítosza lett, de emléke nem kophat meg, nem feledheti el a világ, hogy ő volt a futballtörténet egyik legnagyobb játékosa. Élvezettel játszott, az élete, mindene volt a futball. A pályán érezte otthon magát. Az volt életének színtere, ahol kiteljesedhetett, ahol alkothatott, ahol önmaga lehetett. A feledhetetlen rádióriporter Szepesi György, az Aranycsapat tiszteletbeli tizenkettedik játékosa ezt írta: „Vigaszunk csak egy van: amíg lesz Magyarországon labdarúgás, Kocsis Sanyi emléke mindig élni fog…”
Tisztelt Megjelentek!
A győztesek nem születnek, hanem azzá válnak. Amikor a Ferencvárosban a 20 éves Kocsis Sándor fantasztikus játékkal mutatkozott be, mindenki nagy jövőt jósolt a felfedezettnek. Akkor még Budapesten a legmerészebbek sem gondolták, hogy karrierje csúcspontján a világ egyik legjobb klubcsapatának, a Barcelonának meghatározó játékosa lesz, és születésének 90. évfordulóján a legnagyobb tisztelettel méltatják, méltatjuk sportteljesítményét. A magyar sport, mint a nemzeti értékek egyik fontos hordozója gazdag múltjából építkezik, de mégis a reményekkel teli jövőről szól. Budapest 2019-ben büszkén viseli az „Európa Sportfővárosa” megtisztelő címet. Ez az egy évre szóló felhatalmazás alkalmat ad arra, hogy a jövőt megalapozó sportrendezvények megszervezése mellett megemlékezzünk az elmúlt korok kiemelkedő sportolóiról. A főváros vezetése -a Budapest Galéria közreműködésével - úgy döntött, hogy méltó emléket állít a legendás magyar labdarugónak, Kocsis Sándornak. A Fővárosi Önkormányzat 2019 tavaszán szoborpályázatot írt ki, amelyben elvárás volt a páratlan tehetségű sportember alakjának pontos, lényegre törő megjelenítése. A beérkezett pályaműveket a művészi színvonal, az esztétikai érték, a pályamű helyszínhez való illeszkedése, reális költségtervezet és a megfelelő ütemezés szempontjai szerint bírálta el a szakértő zsűri.
A komoly elvárásoknak leginkább Lelkes Márk szobrászművész alkotása felelt meg, így a pályázat kiírói őt kérték fel, hogy tervezzen egy maradandó művet, ami egyetlen mozdulatban foglalja össze Kocsis Sándor, a kiváló sportember kivételes adottságait. A szobrászművész grandiózus méretekben gondolkodott. Ábrázolásában tömöríti a nyers erőt és a könnyedséget. A testtartás magabiztosságot tükröz, az arcvonások határozottak.
A megformálás kifejezi karakterének lényegét. Kocsis Sándor a pályán is megfontolt, nyugodt, mégis robbanékony játékos volt.
A KOCSIS 90 ünnepségsorozat kezdeteként Barcelonában emlékeztek, emlékeztünk – hiszen jelen voltam - a világklasszisra, majd az évforduló napján szülővárosa emlékezik meg Kocsis Sándorról. Budapest, itt a Ferencvárosban, a mesebeli Üllői úti pálya környezetében állít szobrot tiszteletére. A futballtörténet egyik legnagyobb játékosa, a nagybetűs jobbösszekötő emlékműve az őt megillető helyre kerül. Minden futballrajongó tudja és érzi, hogy bármerre sodorta őt a sors a világban, mindörökké magyar, és a szívében örök fradista maradt. Így emlékezett rá egyik sporttársa: „Egész életében megmaradt franzstadtinak, a barcelonai elegáns lakásában is a fatribünös Üllői úti pályáról és a Kőris utcai kopott házakról álmodott.”
Ma már a fatribünös pálya helyett Budapest egyik legkorszerűbb arénája, a Groupama szolgáltatja a helyszínt a Ferencváros mérkőzéseinek, de az emlékezés ebben a környezetben is teljes. Tisztelettel gondolunk arra, hogy Kocsis Sándor, a budapesti fiú, játékával, pályafutásával elkápráztatta a világot, a közönségnek, a futballrajongóknak adta szívét, lelkét, tudását. Azon kevés játékos egyike volt, akikért tódultak az emberek a futballmeccsekre. A mi feladatunk, hogy ismerjük, megismertessük, hirdessük a nagyságát, és ébren tartsuk emlékét.
