Tarlós István főpolgármester a magyar sajtó napja alkalmából átadta a Városházán az idei Csengery Antal-díjakat. Az elismerésben részesült Balláné Ludwig Dóra a II. kerület lapja, a Budai Polgár vezető szerkesztőjeként és újságírójaként a mindennapi élet útvesztőiben eligazodni vágyók hiteles, pontos, tárgyilagos és gyors tájékoztatásáért; Fazekas Ágnes a Népszava főmunkatársaként a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről több mint egy évtizeden át magas színvonalon, hitelesen, pontosan és tárgyilagosan nyújtott tájékoztatásért; Baranyai Gábor a Helyi Téma munkatársaként, majd a Magyar Idők című újság fővárosi tudósítójaként a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről magas színvonalon, hitelesen, pontosan és tárgyilagosan nyújtott tájékoztatásért; dr. Fábián Barna az M1 Este című műsorának riportereként, majd a Ma reggel műsorvezetőjeként a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről magas színvonalon, hitelesen, pontosan és tárgyilagosan nyújtott tájékoztatásért; valamint Karalyos József az Óbuda Újság és a Mai Belváros kiadójaként és főszerkesztőjeként több mint 20 éven át végzett magas színvonalú, értékeket közvetítő munkájáért, valamint a helyi ismeretterjesztésben elért kiemelkedő eredményeiért.
Alább közöljük Tarlós István főpolgármester ünnepi beszédét:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Újságírók, Tisztelt Szerkesztők, Főszerkesztő Úr!
Köszöntöm Önöket a Csengery-díj, a fővárosi sajtódíj idei átadó ünnepségén, amelyre immár tizenkettedik alkalommal kerül sor a Városházán, nem én kezdtem el, de szívesen folytatom.
Csengery Antal politikus, közgazdász, publicista a reformkor és a magyar sajtótörténet jeles személyisége volt; az 1840-es évek elején ő írta az országgyűlési tudósítások egy részét a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlapba, majd később – még mindig mindössze 23 évesen – átvette a tudósítások szerkesztését is. A Pesti Hírlapnak – mint a „magyar ellenzék közlönyének” – Csengery előbb rendes munkatársa, 1845 júliusától 1848 végéig pedig főszerkesztője volt, megújítva többek között a lap Fővárosi Újdonságok rovatát. De nemcsak e rovatba, hanem szinte mindegyikbe írt, megpróbálva megteremteni az újság stiláris egységét, azt, hogy az újságcikkek hangvétele ne a korabeli politikai irodalom dagályosságát kövesse. Írt újdonságot, irodalmi értesítőt, színikritikát, külföldi vagy megyei tudósítást, nagyobb cikkeket nemzeti és nemzetgazdasági kérdésekről, szinte mindig névtelenül, és ami ma üdítőleg hat általában az igazat.
A Pesti Hírlapban tűnt fel 1841-től a magyar sajtó történetének egyik legfontosabb, leghosszabb hatású újdonsága, a Vezérczikk elnevezésű publicisztika, amely hangvételében és szemléletében is újdonságnak számított.
A vezércikk megnevezés egyszerre utalt a lap legelején elfoglalt helyére, és még inkább a közélet terén a vezetői iránymutatás igényére; jelentőségével és hangnemével informáló eszköz helyett tudatosan nemzeti üggyé vált. A Pesti Hírlap legtöbb vezércikkét Kossuth jegyezte, rajta kívül – és gyakran vele vitázva – olyan markáns politikai egyéniségek voltak a szerzők Csengery Antal mellett, mint Széchenyi István, Dessewffy Aurél, Eötvös József, Trefort Ágoston vagy Kemény Zsigmond.
Csengery nevéhez fűződik az első magyar politikai napilap megteremtése azzal, hogy 1848. március 17-től az addig hetente legfeljebb négyszer megjelenő Hírlapot napilappá formálta, egyszersmind a Batthyány-kormány közlönyévé avatta: egyforma eréllyel küzdött a bécsi reakció cselszövései, valamint a pesti demagógia kicsapongásai ellen.
A szabadságharc leverése után, egészen az 1860-as évekig nem dolgozhatott az akkori sajtóviszonyok miatt publicistaként, inkább társadalmi téren igyekezett tevékenykedni. Három évtizeden át alig volt Magyarországon nevezetesebb közművelődési vagy anyagi emelkedést célzó intézet, egyesület, melynek megindításában, tervezetében vagy reformálásában ne vett volna részt. A Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Földhitelintézet különösen sokat köszönhetett igyekezetének, hozzáértésének és szakértelmének.
Deák Ferencen és Andrássy Gyulán kívül senkinek se volt több része Magyarországnak az örökös tartományokkal kötött kiegyezésében, mint Csengerynek. A kiegyezés formulázására az országgyűlés Deákot és Csengeryt bízta meg, tagja volt emellett minden fontosabb bizottságnak, és Deák közeli barátjaként lényeges része volt a nevezetesebb törvényjavaslatok megállapításában, átdolgozásában vagy módosításában.
Tisztelt Megjelentek!
A Csengery-díjat a Fővárosi Közgyűlés azon újságíróknak, médiában dolgozó személyeknek, közösségeknek adományozza, akik huzamos időn át kiemelkedő tevékenységükkel a fővárost, a főváros kerületeit és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről, információkról magas színvonalú, hiteles, pontos, tárgyilagos és gyors tájékoztatást adtak az írott és elektronikus sajtón keresztül. Ezzel is szeretnénk köszönetet mondani mindazért a munkáért, amellyel Önök abban segítettek, hogy a közönség megismerje a budapesti híreket, és hitelesen tájékozódjon a városvezetés valódi tevékenységéről.
Ma a magyar sajtó szabadsága minden ellenkező híreszteléssel szemben szinte korlátlan, nyomtatásban vagy az interneten, névvel vagy név nélkül bármilyen – ide értve akár szélsőséges vagy egyenesen becsületsértő véleményeket – minden vélemény megjelenhet, akár az objektív tények ismeretének híján is. Nem ritka az sem, hogy mind e mögött esetleg politikai haszonszerzési kísérletek közvetítése húzódik, tekintet nélkül arra, hogy milyen irányból jön. Budapesti ügyekben naponta tapasztalható ez, legyen szó a 4-es metró körüli szabálytalanságokra rávilágító OLAF-jelentés körüli ködösítésről vagy akár az árvízvédelmi kérdések interpretációjáról.
A sajtó továbbra is hatalom, nem is akármilyen hatalom, és egyben ugyanakkora felelősség. Sajnos egyre kevesebb médiatermékre és médiamunkásra igaz, hogy átérzi ennek a felelősségét, és ismeri, követi hivatásának szakmai és etikai előírásait. Nem öröm látni, hogy Csengery Antal szellemi örökösei egyre kevesebben vannak, pedig manapság igazán szükség lenne rájuk.
Éppen ezért hálásak vagyunk és köszönetet mondunk azoknak, és itt van egyik polgármester kollégám is, aki javaslatával hozzájárult a mai kitüntetésekhez, velem egyetértve. Tehát hálásak vagyunk és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik napi feladataikat, tudósításaikat, publicisztikáikat, riportjaikat és beszámolóikat magas szinten; és munkájukat hittel, és az újságírói etika képviseletével látják és látták el, hiszen példát mutatnak. Ezért illik nekik köszönetünket, megbecsülésünket és elismerésünket kifejezni.
Tisztelt Díjazottak!
A Fővárosi Önkormányzat választott köztestülete és a magam nevében köszönetemet szeretném kifejezni, hogy hivatásukat a közösségért, a városért való cselekvés jegyében végezték, végzik, és a jövőben ehhez a munkájukhoz sok erőt és sok sikert kívánok, öröm volt mindezt elmondani Önök előtt, köszönöm szépen!
