Tarlós István
főpolgármester a magyar sajtó napja alkalmából átadta pénteken, a Városházán az
idei Csengery Antal-díjakat.
Elismerésben részesült dr. Schillinger Erzsébet
főszerkesztő, az írott sajtó területén végzett magas színvonalú, értéket
közvetítő munkájáért és a helyi ismeretterjesztésben elért kiemelkedő
eredményeiért. Balla László újságíró, a Magyar Távirati Iroda munkatársa a Fővárosi
Önkormányzatot érintő hírekről magas színvonalon, hitelesen nyújtott
tájékoztatásáért vehette át a díjat. Barta Balázs újságíró a fővárosban élő
közösségek jobb önreprezentációja, hatékonyabb együttműködése érdekében végzett
magas színvonalú munkájáért részesült az elismerésben. Exterde Tibort az
Inforádióban nyújtott, a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő
hírekről való magas színvonalú, hiteles és tárgyilagos tájékoztatásért
díjazták. Kondor Katalin a Magyar Rádió volt elnöke - aki a magyar újságíró
szakma kiemelkedő alakjaként a közvélemény hiteles tájékoztatásában végzett
több mint 40 éves tevékenységéért kapta meg az elismerést -, külföldi tartózkodása
miatt később veszi át a díjat.
Az alábbiakban olvasható Tarlós István főpolgármester ünnepi beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Újságírók, Szerkesztők!
Köszöntöm Önöket a Csengery-díj idei átadó ünnepségén,
amelyet tizenegyedik alkalommal rendez a Főváros. Csengery Antalról, a híres
reformkori újságíróról és közéleti emberről már sok adatot elmondtam az utóbbi
években, nehéz vele kapcsolatban új információt közölni, mégis, ejtsünk néhány
szót róla, és arról, hogy miért is hozzá kötjük az Önök legjobbjainak járó
kitüntetést.
Csengery Antal 1822-ben született Nagyváradon. Mivel a
családban hagyomány volt a jogászi pálya, Csengery a nagyváradi jogakadémia
növendéke lett. Politikai útját újságíróként alapozta meg. Rendkívüli érzékkel
talált rá a centralistákra fiatalon, sokat tanult tőlük, és ami még fontosabb,
olyan ismeretségekre tett szert általuk, amelyek segítették gyors
érvényesülésében. 1845-ben, 23 évesen már a korszak legjelentősebb magyar
politikai lapja, a Pesti Hírlap szerkesztője lett. A szabadságharc leverését
követő 1850-es évek enyhülő szellemi életében indult el politikai pályafutása.
A közéletben Deákkal közösen jelentős befolyásra tettek szert, amely a
kiegyezést követően tovább növekedett: a Deák-párton belül is irányadó szerepet
játszott. Maga ugyan azt nem vallotta be, hogy vágyott az irányító szerepekre:
csak azt ismerte el, hogy „két nagy fontosságú hazai intézet, az Akadémia és a
Földhitelintézet ügyeinek a vezetésére bír nagy befolyással”. Büszke volt arra,
hogy sokan jöttek hozzá tanácsért, kérték a segítségét, de tisztában volt vele,
hogy az emberek inkább tisztelik, mint kedvelik. Összekötő kapocsnak, közvetítő
láncszemnek tekintették, akit a Deák-párt soraiból a balközép a leginkább
tisztelt és elfogadott.
Az általános vélemény az volt Csengeryről a kortársai
között, hogy szürke, rideg és csendes háttérember, aki kerüli a nyilvánosságot,
de a háttérből, mint „névtelen, láthatatlan főnök” irányít. Műveltségét és
szorgalmát nem vitatták, s elismerték következetességét és józanságát,
fegyelmezettségét is. Puritán, szolid, ugyanakkor megközelíthetetlen ember
benyomását keltette, ezért az emberek többsége nem kedvelte, inkább tisztelte,
s közben tartózkodott tőle.
A külvilág számára azonban nem „önmagát adta”, hanem azt az
egyéniséget, amelyet láttatni akart. A magánéletben - családi vagy baráti
körben - teljesen átalakult, és barátságos, kedves ember volt. Míg a nagy
hallgatóság feszélyezte, kisebb társaságban nem okozott számára gondot, hogy
megszólaljon, sőt, barátainak felolvasni is szeretett. Szót értett mindenkivel,
mesterien tudta meggyőzni a más nézeteket vallókat, ugyanakkor nagyon kevés
embert engedett közel magához. A közéletben elérhetetlen tekintély, otthon
pedig kedves férj, apa és nagypapa lehetett, aki térdére ültette az unokáit, és
játszott is velük.
Tisztelt Újságírók, tisztelt Díjazottak!
Csengerynek sikerült azt az életet élnie, ami manapság is
követendő példa lehetne. Ő ugyanis elválasztotta a közéleti, munkához kötődő
tevékenységet és a magánéletet. Meggyőződésem: ahhoz, hogy a munkájukban is
megőrizzék a kiegyensúlyozottságot, szükséges a magánéletnek is helyet hagyni.
Kossuth Lajos életének újságírói szakaszában a közélet megpróbáltatásait az
attól elválasztott magánélet terén pihente ki.
Így lehet csak teljes emberként helytállni a média világában
is, amely bár sokszor hangoztatja, hogy a demokrácia bástyája, de leginkább
óriási üzlet. És ahol a profit válik elsődleges fontosságúvá, ott nehéz az
etikai értékeket megtartani, és emiatt álságossá válik etikai értékekről
beszélni.
Ezért is rendkívül fontos az Önök szerepe. Újságírói hivatásuk
gyakorlásakor meg kell, hogy jelenjenek az olyan alapvető értékek, mint például
a nyilvánosság védelmezése, az újságírói függetlenség és pártatlanság
megőrzése. Mégsem szabad összekeverni az újságírói szabadságot azzal, hogy
bármit le lehet írni, bárkit meg lehet rágalmazni alaptalan dolgokkal.
Hitelesen és erkölcsösen tájékoztatni, akár azt is mondhatnám: csak az
igazságot megírni – ez talán az Önök legfontosabb tennivalója a mai
médiaviszonyok között.
A Csengery-díjjal a szeretnénk köszönetet mondani mindazért
a munkáért, amellyel Önök abban segítettek, hogy a közönség megismerje a
budapesti híreket, és hogy hitelesen tájékozódjon a városvezetés valós
tevékenységéről.
A Fővárosi Önkormányzat nevében köszönetemet szeretném
kifejezni, hogy napi munkájukat a közösségért való cselekvés jegyében látták
el, és látják el a jövőben is. Sok sikert kívánok a munkájukhoz!