Szakmai nappal emlékeztek meg a Könyvtárosok Napjára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében a fiókok munkatársai. A szakma szerint, bár nehéz év elé néznek, pozitív hozzáállással továbbra is ki lehet vívni az olvasók szeretetét.
A színvonalas szakmai fórumon érdekes előadásokat hallhattak a jelenlévők az olvasási szokások változásairól, képet kaphattak a hátrányos helyzetű fiatalok érdekeit szolgáló mentori szolgálatról, és az intézmény zenei gyűjteményéről is megtudhattak ritkaságokat.
Köszöntőjében Csomós Miklós oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes nem elsősorban szakmai, sokkal inkább érzelmi, lelki oldalról világította meg az elmúlt egy évet.
„Hivatalba lépésünkkor nem erre számítottunk mi sem. A legrosszabb álmainkban sem jött elő annak a képe, amely fogadott bennünket a főváros pénzügyeit, intézményi szervezeti felépítését illetően. Ezért erős akarat és jó tervek kellettek ahhoz, hogy az elmúlt esztendőt biztonságosan vigyük a vállainkon. Ezzel együtt azzal is tisztában kellett lennünk, hogy ebben a küzdelemben mennyi sebet ejtünk másokon és önmagunkon egyaránt” – emlékeztetett Csomós Miklós arra a pénzügyi helyzetre, amely alapjaiban határozta meg a közelmúlt, és határozza meg a közeljövő finanszírozási lehetőségeit.
A főpolgármester-helyettes kiemelte: minden nehézség ellenére azonban itt vannak, a könyvtáraik fennmaradtak, a munkatársak megmaradtak. Emellett pedig jutott forrás új fiók építésére vagy egyes már meglévők felújítására is. Mi több, növekedett a látogatószám, és a kötetek mennyisége és az elektronikus könyvtár is gyarapodott.
Csomós Miklós szerint a könyvtárosok azért is tudják a mindennapok nehézségeit olyan könnyen kezelni, mert (Weöres Sándor soraival szólva) „ők azokat a dolgokat is látják egyszerűségük örök titkában, miket állandó ittlétük miatt mi oly könnyen, szüntelenül feledünk”.
Nyitó beszédében Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója szintén a nehézségeket említette első helyen, ám szemléletükre jellemzően azt mondta: számukra, ami nem könnyű, az inspiráló. Úgy véli, a könyvtár valamennyi munkatársára ez jellemző, s a jövőben is ez fogja fémjelezni az intézmény tevékenységét. Visszatekintésében a legjobb hírként azt közölhette, hogy a könyvtár megőrizte működőképességét. Legújabban pedig - számos egységük felújítása mellett - a fővárosi önkormányzat segítségével sikerült pénzösszeget átcsoportosítaniuk a kőbányai fiók rekonstrukciójára is. Ezenkívül a szolgáltatás bővítése részeként a központi könyvtárban bevezették az önkiszolgáló kölcsönzést, az ágazat népszerűsítése érdekében pedig jó néhány országos program szervezését vállalták el.
A vezető kevésbé jó hírként említette, hogy támogatásuk - érthető okokból - csökkent. Mivel bevételeiket sem tudják tovább növelni, így ezek miatt kénytelenek elhalasztani a terézvárosi közös könyvtár létrehozását. Kevésbé örömteli még az is, hogy az állami finanszírozás megváltozása miatt az országos dokumentum-ellátó rendszer szolgáltatásait fel kellett függeszteniük. Fodor Péter a negatívumok ellenére úgy gondolja, 2011-ben mégis van néhány olyan évforduló, amelyre méltán lehetnek büszkék. Ilyen például, hogy a főkönyvtár 1931-ben költözött a Wenckheim Palotába, tíz esztendővel ezelőtt pedig nem csupán a központi épület bővítése és rekonstrukciója valósult meg, de a hálózatfejlesztési program is. A főigazgató szerint részben ezek a nagyszerű eredmények, részben pedig az olvasók és a szakmai közvélemény igen pozitív visszajelzései mindenképpen erőt adnak ahhoz, hogy ne csak a jelenlegi állapotokat tartsák fenn, de tovább tudjanak fejlődni is.
