A XI. kerületi Goldmann György téren hétfőn felavatták a második világháború idején Magyarországon lengyel menekülteket segítő és zsidó embereket mentő Henryk Slawik és idősebb Antall József - Antall József volt miniszterelnök édesapja - emlékművét. Az eseményen részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Marek Kuchcinski, a lengyel szejm elnöke, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, Hanna Gronkiewicz-Waltz varsói főpolgármester pedig levélben köszöntötte a résztvevőket.
Henryk Slawik lengyel politikus és újságíró idősebb Antall Józseffel együttműködve - aki a különféle nemzetiségű polgári menekültek ügyével foglalkozó belügyminisztériumi főosztály vezetője volt - a lengyel menekültek között található sok zsidó embert "árja" okmányokkal látott el, amelyekkel Magyarország német megszállását is átvészelték.
A „lengyelek atyjaként” emlegetett Antall és Slawik együttműködésének volt köszönhető a lengyel zsidó gyermekek részére Vácott létesített árvaház - hivatalosan a lengyel tisztek árvái otthonának - megnyitása, ahol biztonságban lehettek a Gestapo és a nyilasok elől. Magyarország német megszállása után a Gestapo mindkettőjüket letartóztatta. Henryk Slawik a kihallgatásokon magára vállalta a teljes felelősséget. 1944-ben a mauthausen-guseni koncentrációs táborban halt meg. Idősebb Antall József 1974-ben halt meg Budapesten.
A most felavatotthoz hasonló alkotást lepleztek le tavaly novemberben Varsóban vezető lengyel politikusok és Tarlós István jelenlétében.
Az alábbiakban olvashatják Tarlós István főpolgármester beszédét:
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Megjelentek!
Engedjék meg, hogy beszédemet Jókai Anna írónő gondolatával kezdjem. Megrendülve idézem sorait, hiszen most érkeztem búcsúztatásáról. Az idő értékteremtő erejéről mondta:
„A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha ezt a tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet."
A lengyel és a magyar nemzet XX. századi történelmének talán legpusztítóbb és legembertelenebb időszakát idézi ez a mai megemlékezés. A második világháború Magyarország számára is a totális és az egyéni sorsdrámák időszaka volt.
Ezekben a vészterhes időkben, Lengyelország német lerohanása után Henryk Sławik újságíró sok tízezer honfitársával együtt menekültként érkezett Budapestre. Az emigrációban működő lengyel kormány nevében képviselte a Magyarországra illegálisan érkező lengyelek tízezreit. Id. Antall Józseffel együttműködve mintegy 5000 lengyel zsidó életét mentette meg hamis okmányok kiállításával.
„Az élet az egyetlen jó, mi pedig gyötrelemmé és iszonyattá változtattuk! És ez a mi örök tragédiánk!" – látta tisztán az emberiség sorsát Wladyslav Reymont kiváló lengyel író
Magyarország német megszállását követően Henryk Slawikot a Gestapo letartóztatta. A kihallgatások során tudatosan magára vállalta közös embermentő munkájuk teljes felelősségét, ezzel életét áldozta barátjáért és a közös ügyért. 1944-ben a mauthausen-guseni koncentrációs táborban a nácik meggyilkolták. Idősebb Antall József 1974-ben halt meg Budapesten.
A kilencvenes években az izraeli Yad Vashem Intézet a Világ Igazai kitüntetést adományozta a két kiváló embernek, így a lengyel, magyar és immár a zsidó nemzet közös hőseivé váltak.
A Világ Igazai, közöttük Antall és Slawik hétköznapi hősök voltak. Békeidőben férjek és családapák, háborúban, a vészkorszakban végletekig elszánt hősök, akik minden nap átélték a félelmet és a halálos fenyegetettséget. Embermentő missziójuk során kockáztatták maguk és a családjuk életét, mégis folytatták veszélyes útjukat. Jól tudták, hogy az egyetlen pótolhatatlan érték a Földön az emberi élet. Mert az megismételhetetlen és visszahozhatatlan.
„Parány az ember élete, s hatalmas érzést kap vele"- írta Adam Miczkiewicz lengyel költő, amikor a hétköznapi hősök kivételes cselekedeteiről írt
Antall és Slawik barátsága közös értékeken alapult, ezért erősebb volt a háborús gyűlöletnél. Személyiségük ereje reményt adott a sötétség és önkény éveiben. Létezésük és tetteik bizonyították, hogy nem csak a rossz létezik, nem csak a gonoszság uralja a világot, hanem a jó is megmutatkozik még a legembertelenebb időkben is.
Tisztelt Jelenlévők!
A múlt emlékezete nem csak történelmi tények halmaza, hanem az, amire generációk egymásra hagyományozott tudásával visszaemlékezünk.
Egy emlékmű felavatása mindig alkalmat ad arra, hogy újra átgondoljuk múltunk történéseit.
A varsói után csaknem egy évvel, a budapesti emlékmű is végső helyére került. Az emlékhely felállításával a két nép és a két város arról tett bizonyságot, hogy az igaz emberek emlékét 70 év után sem felejtjük.
Henryk Slawik és idősebb Antall József ma már a más nemzetek felé nyitott, önzetlen barátság szimbólumai. A mai ünnepen itt Budapesten azt szeretnénk, hogy a háborús hányattatások idején tanúsított odaadó testvériség a béke idején is legyen példa Lengyelország és Magyarország számára.
„A múlt a jövendő tükre„- Kossuth Lajos összefoglaló gondolatát juttatja eszembe a Varsó Önkormányzata és Budapest Főváros Önkormányzata között létrejövő előremutató kapcsolat. A két fővárosban felállított „iker„ emlékmű a múlt emlékezetét, a jelen összefogását és a jövő közös értékeinek megteremtését jelképezi.
