Az oldalt 2024.01.22-én archiváltuk. Az itt található tartalom lehet, hogy már elévült. Friss információkért látogass el a budapest.hu oldalra.

Ugrás a főoldalra

Budapest portál

Switch to Hungarian ( Váltás Magyar nyelvre)

Váltás angol nyelvre ( Switch to English )

Aláhúzott hivatkozások alkalmazása

Gyorsmenü

Hogyan legyen saját méhlegelőd?

A Vadvirágos Budapest program egyre pozitívabb lakossági visszhangot kap; egyre többen döntenek úgy, hogy a saját kertjükben is extenzív gyepgazdálkodást folytatnak, azaz a pár heti rendszerességű fűnyírás helyett a kert egy részén hagyják a vadvirágokat szabadon kifejlődni. Ezzel a budapesti méhlegelők területe a valóságban jóval nagyobb, mint ami a fővárosi és a kerületi önkormányzatok által kijelölt terület. Ezzel együtt cselekszünk egy természetközelibb, sokszínűbb növény- és állatvilágú Budapestért.

Vegyél részt te is a budapesti biológiai sokféleség javításában és kerüld ki az ökológiai tévcselekedeteket! Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítészének jótanácsai a méhlegelő kialakításához saját kertben.

1. A legfontosabb, hogy számolj le azzal a kényszerképzettel, hogy a virágdísz minden. Tanuld meg a természetes szépet értékelni. Ahol a mezőgazdász vagy a növénynemesítő gyomokat lát, ott az ökológus természetes növénytakarót. A kerted nem csak a szépsége miatt lehet fontos, hanem a városökológiai jelentősége miatt is. A műfűnek viszont sem városökológiai, sem biológiai jelentősége nincs. Az ökológiailag is hasznos méhlegelő elsősorban élőhely, a magasabbra hagyott gyepszint szaporodó és táplálkozó helye, menedéke a vegyszerekkel máshonnan kipusztított beporzóknak (nem csak méhek, de más hasznos rovarok, például lepkék, egyes légyfajok is beporzók) és bázisa a megőrzendő hazai génkészletnek. S nem utolsósorban a magasabb gyep több vizet képes raktározni, párologtatni, javítja a mikroklímát, védi a talajt a kiszáradástól, pozitív hatása van a talajéletre.

2. A vadvirágaidnak a tájolás is fontos! Válaszd ki a kerted olyan napos, de félreeső részét, amit nem használsz intenzíven, azaz nincs rajta állandó gyerekjáték, jövés-menés, sportolás, nem ott mozognak a háziállataid, de alapvetően gyepes terület vagy kialakítás után annak szánod. Ez lehet kiskert esetén a gyepes részek szegélye, széle is karéjban, 1-2 méter szélességben.

3. Az ökotudatos kertész lusta. A legjobb, ha itt, a kiválasztott részen annyit teszel, hogy nem teszel semmit, hanem alapvetően békén hagyod. Tavasszal, az áprilistól júniusig tartó fő virágzási szezonban megfigyelheted, hogy mi bújik ki a gyep közül. A virágos növények a napon fejlődnek jól, árnyékban, félárnyékban nem lesz sikered, de a napon biztosan megjelenik majd a százszorszép, a pitypang és a pásztortáska, esetleg a lednek, a boglára és a pipacs is. Ha szerencséd van és a madarak más magokat is elszórtak, amelyek eddig a gyakori fűnyírás vagy a vegyszeres gyomirtás miatt nem tudtak szárba szökkenni, akkor akár különlegesebb vadvirágokat is. Az első év az őrült versengésé, lehet kaotikus is, ekkor bukkan fel az elnyomott rabszolgasorsból az a faj alapkészlet, amit eddig a gyakori kaszálás nem hagyott érvényesülni. Figyeld meg, határozd meg, szelektáld aszerint, hogy mennyire tájazonos vagy tájidegen, ami előbukkan.

4. Az első évtől ne várj sokat! Nem feltétlenül lesz képeslapokba, instaposztokba illő virágdísz, bár érni fognak pozitív meglepetések. Közel kell menned, hogy a fűfélék között észrevedd a virágzó kétszikűeket. A méhlegelő nem egy instant Monet festmény. A beporzók így is tudják majd, hogy mi a dolguk, és rálelnek az új menedékre. Ha a kertedet ezzel párhuzamosan madárbaráttá teszed, azaz gondoskodsz etetőről, madáritatóról, madárodúról, akkor a kertben élő madarak hoznak majd új magokat is innen-onnan, s az anyagcseréjükkel növelik a biodiverzitást. Neked annyi a dolgod, hogy ne kaszálj gyakran, s a természet megmutatja önmagát.

Pásztortáska

5. A méhlegelőt is kell kaszálni, de nem mindegy mikor teszed. Az időzítés nagyon fontos, s erősen függ az időjárástól. A neked kedves virágokat érdemes megjelölnöd kis táblákkal, botokkal, dokumentálnod fotóval és megvárni az elvirágzásukat, magérlelésüket. Ha kicsi a terület, a magérést követően (július-augusztus) kézzel is begyűjtheted, s tovább száríthatod a magokat, majd kaszálás után el lehet őket szórni a méhlegelő területén. A vadvirágmagok kicsik, ezért gyakran kaszálék formájában lehet csak őket begyűjteni. Segít, ha nedvesített érett szerves trágyából, humuszból és a magokból, kaszálékokból gyúrt labdacsokat vágsz a földhöz az augusztusi, szeptemberi vetési időszakban: ezt a szőnyegbombázást a gyerekek is élvezni fogják. A második évben így már nagyobb lesz a virágos növények aránya. Akik szeretnének másodvirágzást is, azok kaszáljanak egyet május végén is. A júniusi másodvirágzás már nem lesz olyan intenzív a meleg és a kevesebb csapadék miatt, de segít a beporzóknak táplálékhoz jutni az ínségesebb időkben, és a szomszéd is kevésbé lesz ideges a "gaz" miatt.

6. Évi kettő, maximum három kaszálással lehet stabil méhlegelővé varázsolni a kertet vagy a kert erre kijelölt részét 5-6 év alatt. Ha másodvirágzásra gyúrsz, akkor az első kaszálás május vége, a második augusztus vége, a harmadik pedig november legyen. A kaszálékot érdemes kiszárítani, kicsépelni, rostálni, a területen felülvetni. Ha inkább az élőhely szerepet tartod fontosabbnak, s a gyorsabb ökológiai átalakulás a célod, akkor az első kaszálás augusztusban, a második pedig novemberben esedékes. Ha nem egyszerre kaszálod le a teljes területet, hanem több részletben, néhány hét szünetet tartva, akkor az apró élőlényeknek időt hagysz arra, hogy a szomszédos területen menedékre leljenek.

Takarmánylucerna

7. Magyar földbe magyar dudvát! Ha vadvirágot vetsz ökotudatosan, használj mindig honos magkeveréket. Ezt boltokban Magyarországon egyáltalán nem találsz, nincs rá felkészülve az ország, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában sokkal esélyesebben tudsz tájazonos magkeverékekhez hozzájutni. A hazai természetvédelemre, flórára veszélyt jelentenek a máshonnan behurcolt kultúrfajok, amelyek a kertekből kivadulva valós természetvédelmi értékeket tehetnek tönkre. Így jelent meg és terjed megállíthatatlanul például hazánkban a kanadai aranyvessző, amit anno dísznövényként hoztak be. A méhészek körében divatos facélia (mézontó fű) például egy észak-amerikai „migráns", az akáchoz hasonlóan. Az előbbi szerencsére nem invazív, de nem is honos növény. A helyi klímának, helyi növényzetnek megfelelő méhlegelő ugyanakkor a hazai génkészletet erősíti, a honos növények sokkal jobban alkalmazkodtak az itteni éghajlathoz, mint a más klímáról behurcolt társaik vagy a nemesített fajták. Ha mégis türelmetlen vagy, és gyorsabban szeretnél vadvirágos rétet, akkor a hazai arborétumokban (például a Soroksári Botanikus Kertben), néhány kisebb, erre szakosodott évelő és egynyári kertészetben, nemzeti parkok látogatóközpontjaiban, vagy a nemzeti géncentrumban (Tápiószele) próbálkozhatsz magok beszerzésével (nagyon nehéz lesz!), vagy egy hazai (nem védett) kaszálóréten gyűjthetsz augusztusban, szeptemberben magokat.

8. Légy türelmes. Egy monokultúrás gyepből vadvirágos rétet varázsolni hosszú évekbe kerül. A fajok elébb versengeni kezdenek, megváltozik a gyep összetétele. Meg fogod tapasztalni, mi érzi a kertedben jól magát, és mi nem. Akkor jársz jó úton, ha látszik, hogy egyre több látványosan virágzó kétszíkű faj érzi jól magát az egyszikűek között, de a fűfélék sosem fognak teljesen visszaszorulni, erre ne várj, s ez nem is baj: nekik árnyékoló, táplálék és búvóhely szerepük van. Ha hallod a magas fűben a döngicsélést, ha madarak érzik jól magukat a kerted természetesebbre hagyott részén, mert rovartáplálékra lelnek, akkor boldog lehetsz. Van egy beállt méhlegelőd. A nyári melegben elszáradt üreges kóróknak is jelentősége van: ezek a természetes rovarhotelek, a hasznos rovarok ide rakhatják a petéiket. Ha mindezt elérted, indulhat a következő kihívás: a medverezervátum kialakítása.

9. Nem csak a vadvirágos rét tud méhlegelőként működni, hanem a virágos cserjék és fák is. A bangiták, loncok, galagonyák, rózsafélék, somok, szinte az összes gyümölcsfa, valamint a hársfák is remek méhlegelők. Itt is a hazai a menőbb. A nyáriorgonával, napraforgóval vagy az őszirózsákkal a nyári és őszi szezonra is kitolható a beporzók táplálékkal való ellátása, de ezek sem a honos flóra tagjai. A fás szárú növényeknek is kell a napfény, de félárnyékban is jól fejlődnek, a kerítések mentén, a kert szélein olyan természetes szegélyt alkothatnak, ami a kert mikroklímáját is javítja. A lehulló lombjuk táplálék a gyökereiknek. Húzd a lombot alájuk vagy komposztáld: nem kell trágyát venned a virágágyba, remekül takarják a csupasz talajt az ágyásokban, cserjék és fák alatt, védik a kiszáradástól (ahogy a kaszálék is), etetik azokat a gombafonalakat, amelyekkel a gyökereik szimbiózisban élnek. Ne végezze a lomb „zöld hulladékként" elszállítva, hasznosuljon a kertedben! Ezzel rengeteget tehetsz magad is körforgásos gazdaságért.