Ha egyetlen bekezdésben meg kellene fogalmazni a Magyar Kormány és a Főváros közötti konfliktust a Városliget kívánatos jövőképével kapcsolatosan, akkor beszélnünk kell a szubordinálás és a koordinálás térképzése közötti különbségről. A Városliget hányatott kétszáz éves története e két egymással ellentétes téralakítási filozófia mentén történt. A Városliget megtervező és egy ideig a park kivitelezését is felügyelő Christian Heinrich Nebbien tudatosan egy olyan „népkertet" tervezett meg, ahol a különféle társadalmi osztályok közötti különbségek határai elmosódnak, olyan közösségi tér jön létre, ahol találkozhat az arisztokrata a polgárral, a szegény a gazdaggal, a főrang a közemberrel.
A Városliget két arca: küzdelem a koordinálás és a szubordinálás között
Nebbien tervpályázat győztes terve (1813-1816)
A miliő, amelyben a park létrejött a felvilágosodás korát, a Nagy Francia Forradalom által megalkotott „egyenlőség-szabadság-testvériség" eszmerendszerét tükrözi vissza és Christian Cay Lorenz Hirschfeld ötkötetes művének, a tájképi kert stílusát és filozófiáját megalapozó Theorie der Gartenkunst-nak az útmutatása alapján készült el. Hirschfeld a Volksgarten-ek létrehozására különös hangsúlyt fektetett, hitt abban, hogy a természeti világ lemásolása és látványa erősíti az egyén moralitását, többrétegű oktatási program színtereként és a társadalmi fejlődés katalizátoraként tekintett a fásított sétaterekre és a népkertekre. A tájképi kert nélkülözte az utak vonalvezetésében, alaprajzában az egyenest, a szimmetriát és a mérnöki szögletességet, az oldott természeti vonalakra, a terepadottságokra, az aranymetszés szabályaira, a mellérendelő térszerkezetekre épített, ahol minden a klasszicizmus eszméit, a „vissza a természetbe" ideáját, az természettel való békés együttélést és a társadalmi osztályok közötti átjárhatóságot, mobilitást hirdette. Nem kétséges, a klasszicista kert polgári szimbólum, a feltörekvő városi polgárság azon igényét tükrözte, hogy az uralkodó osztályokkal azonos jogok illessék meg. A park szerkezetében nincsenek fókuszpontok, mindenhol más látványelem vagy funkció tárul fel, minden a koordinálást tükrözi. Ez ennek a történeti kertnek a kvintesszenciája és a mögötte lévő filozófia ma is érvényes: a mindenki számára egyenrangú módon használható közösségi tér, KÖZpark.
Korabeli fametszet a parkba beépített Iparcsarnokról és az előtte kialakuló neobarokk térről (1885)
Ezzel szemben a mértaniságra, központos szimmetriára, kiemelt látványpontokra építő kertek az alá- és fölérendeltséget, a felülről érkező parancsuralmi akaratot, „az állam én vagyok" napkirályi attitűdöt, egyfajta barokkos vagy neobarokkos térszerkezetet tükröznek. A városegyesítést megelőző városrendezési tervekben megjelenő Sternallé elképzelés, a Budapesti Általános Országos Kiállításra (1885) felhúzott Iparcsarnok és környezetrendezése, majd később a Millenniumi Kiállítás (1896) és az azt követő Budapesti Nemzetközi Vásár korszaka egészen 1972-ig meghatározta a parkot és koordináció helyett a szubordináció, az alárendelés szerkezete épült ki. Ez a felülről megerőszakolás megkérdőjelezte a Városliget közpark jellegét, kihasításaival és lekerítéseivel kisajátított területeket kiváltságosok (vállalkozók, állam, fizető közönség) számára, a „közlegelők" kárára hozott be a mindenki által látogatható parkba üzleti magánérdekeltségeket, illetve az állami reprezentációt.
A B.N.V. a Városligetben a 60-as években, piros körrel jelölten a bontás után is megmaradt EXPO épületekkel, a döbbenetes túlépítés és a barokkos térszerkezet mementói
Az Andrássy út a Hősök terével a Louvre – Tuilériák kertje – Champs-Élysées tengelyt másolja, az Iparcsarnok elé tengelyes szimmetriában épül neobarokkos parter mező a Rondóig, e tengelyes szimmetriát pedig később a Sztálin szobor és a mögötte felépült BNV is tovább viszi. Ez a fajta megközelítés a parkot biodíszletként értelmezi és nem parkjellegét igyekszik megtartani, hanem le szeretné uralni. Így azonban egy agyonterhelt, a pihenést és kikapcsolódást már egyáltalán nem támogató közeg jön létre, ahol mindent meghatároz az alá- és fölérendeltségi viszony, a szubordinátás. Amikor végül sikerült a BNV-t felszámolni, 1973-ban egy több évig tartó 25 hektáros parkrekonstrukció történt meg, ami ismét a koordinálás irányába hatott. A park merev mértani vonalakkal meghatározott része visszakapta a természetes vonalvezetést, rengeteg épületet (de sajnos nem mindet) elbontottak, begyógyultak sebek, ám a folyamat megrekedt. A rendszerváltozás és az azt követő évtizedek sem költségvetési, sem pedig koncepcionális oldalon nem kedveztek a sebgyógyításnak és így érkeztünk el 2012-be, ahol kétfelé vált az út: az egyik oldalon jelentős alulról jövő és szakmai erők gyülekeztek a park történeti parkká nyilvánítása körül, készülve a 200 éves évfordulóra, a világ egyik első közparkjának méltó, és történetileg még menthető rehabilitációjára, a világörökségi területhez méltó rendezésére. A másik oldalon viszont felbukkant a múzeumi negyed koncepció és a felülről vezérelt akarat leuralta az alulról jövőt, bősz beépítési terveket fogalmazott meg, amelyek a szubordinálás felé lökték ismét a parkot. Mivel ezt az akkor lehetséges építési szabályok, törvények, fővárosi koncepciók gátolták, ezért kikerülték a fővárosi koncepciókat, törvénnyel írták felül a törvényt és megváltoztatták az építési szabályokat.
A Városliget közpark
A közparkok beépítésre nem szánt, közhasználatú zöldfelületként vannak kategorizálva a jelenleg is érvényes építési törvényben. A törvény kifejtését szolgáló kormányrendelet (OTÉK) szerint mindez azt jelenti, hogy a közparkokban maximum 3% beépítés jelenhet meg, amelyek elsősorban a park üzemi kiszolgálását, vendéglátás és sport, valamint rekreációs és egészségügyi funkcióit, köztisztaságát szolgálják ki. Azaz kerti fenntartó épületek, wc-k, pelenkázók, öltözők, kölcsönzők, vendéglátó pavilonok, parkőrzés céljára létesíthetők egy közparkon belül épületek és az építmény magassága nem haladhatja meg a 7,5 m homlokzatmagasságot. Egy 100 ha-os park esetében 3% beépítettség 3 hektárt, azaz 30 ezer négyzetméter alapterületet jelent, ami azért elég tekintélyes mértékű. Ugyanez a rendelet minimálisan 70%-os zöldfelületi borítottságot ír elő a közparkokban, azaz 100 hektáron 70 ezer m2 zöldfelületet. A kettő közötti különbözet a közparki utak, parkolók, kaputérségek burkolt felületeit foglalja magába. Ez 100 ha park esetén tehát maximum 27 ezer m2 burkolt felületet jelent, amelyre azért van szükség, hogy megközelíthetők legyenek a kiszolgáló épületek, gépekkel teherszállító eszközökkel is lehessen a gyepfelületek roncsolása nélkül gondozni a parkot, a sűrű tömeget a fogadótérségekben, sportpályákon, játszótereken és a rendezvénytereken szilárd vagy szórt burkolatra lehessen terelni, ahol nem okoz egy-egy tömegrendezvény letaposást. Mindezek az ökölszabályok azért jöttek létre sok-sok évtized során, hogy a közparkok fenntarthatóságát és integritását megalapozzák. Az ennél nagyobb burkolati arány, tartós és állandó tömegrendezvények, sűrűbb beépítés, magasabb szintszám, korlátok nélküli alápincézés közműveknek és emberi terhelésnek olyan tömegét zúdítaná egy közparkra, ami annak hosszútávú fenntarthatóságát veszélyezteti. A Városligettel a történelem során tulajdonképpen ez történt. A Milleneumi kiállítás majd a BNV nagyon sűrűn beépítette, a Hősök tere betüremkedése, a Városligeti-tó betonmedrűvé tétele, a Felvonulási tér 5 ha-os leburkolása agyonterhelte. Az ebből az állapotból történt visszalépés is annyi épülettömeget és burkolatot hagyott hátra, ami a Városligetet még mindig 5,7%-ban beépített állapotban hagyta, ami egy olyan kialakult állapotnak tekinthető, ahol a szabályok szerint új építésre egyáltalán nem, pusztán további bontásra lenne lehetőség. Mindezt annak az érdekében lett volna célszerű megtenni, hogy a park fenntartását az sokak által elvárható szintre lehessen felhozni. A sok épület és az oda szervezett rendezvények tömegvonzása jobban megterheli a parkot és a fenntartást, mint a kevesebb épület és nagyobb zöldfelület. Ezt viszonylag könnyű belátni. Budapest ilyen terveket dédelgetett a Városligettel kapcsolatban, amikor elfogadta a Budapest 2030 koncepciót Tarlós István főpolgármestersége alatt. Kézenfekvő bontási helyszínként ígérkezett két megmaradt EXPO épület, a FŐKERT leromlott telephelye, az Állatorvosok által használt megmaradt felvonulási épületek, valamint a Petőfi Csarnok sem építészetileg, sem állagában nem igazán meggyőző tömbje, valamint a Közlekedési Múzeum. Ezekkel a bontásokkal a park megközelítette volna a 3%-os küszöbértéket, az Olof Palme Ház, a Vajdahunyad Vár, a Műjégpálya és a Széchenyi Fürdő épületének renoválásával pedig megfelelő háttérinfrastruktúra maradt volna a közparki szolgáltatásoknak. A Felvonulási tér bontásával és a zöldfelület itteni fejlesztésével még egy kisebb (3-500 férőhelyes) mélygarázs esetén is legalább 30 ezer négyzetméter nagy talajkapcsolatos zöldfelületi nyereségre tett volna szert a Liget, ahogyan az úthálózat és a burkolt sportpályák racionalizálásával, a betonmedrű tó részleges (a műjégpálya területét kivéve) feltörésével és természetközelibb, állandó vízborítású tómederré alakításával pedig a minimum 70% zöldfelületi arány közelébe került volna a park.
Menteni, ami menthető
A bontásokig (HungExpo épületek, PeCsa, Közlekedési), azaz nagyjából 2018-ig a Liget projekt magában hordozta azt a lehetőséget, hogy a kormányzati direktíva esetleges felülírásával az elbontott épületek helyét visszaszerezze a közpark, sőt arra is esély volt, hogy újra ki tudjon lépni a zöldfelület egészen a Dózsa György útig, a P+R parkoló felszámolásával és a feltört aszfalt helyén nagyarányú fatelepítéssel. Ez a mozzanat arra is alkalmat adott volna, hogy a Rákosi érában, 1951-ben megcsonkított történelmi főbejárat, a Rondó, amelyet 1/3 részben megcsonkított a Felvonulási tér létrejötte, újra egész körként legyen értelmezhető. Mindez a történeti kert 120 éve várt és vágyott részleges rehabilitációját, a Nebbien-féle „népkert" koncepció visszaépülését szolgálta volna, összhangban azzal, amit részes államként a Budapesti Világörökségi Zóna kijelölésekor a Magyar Állam az UNESCO felé vállalt.
A 2018-as országgyűlési választásokkal ez az esély elveszett, gőzerővel kezdett el épülni sok tízmilliárdos invesztícióval a tervezett épületek közül a Néprajzi Múzeum épülete a Felvonulási tér beépítésével, illetve a Zene Háza a HungExpo épületek helyén, valamint a FÁNK területén a Biodóm építésével. Az előbbivel talán örökre elveszett a történeti főbejárat, a Rondó helyreállításának esélye. A Zene Házával egy valószínűleg szintén nagy forgalmú, a PeCsá-t helyettesítő rendezvényhelyszín épül be a park szívébe annak minden közművonzatával és feltárával együtt, s ez nem fogja segíteni sem a csendes és nyugodt környezet biztosítását, sem pedig a közparki növényzet fenntarthatóságát. Az utóbbival egy nagyon fenntartásigényes hatalmas épületszörny keletkezett, ami ugyan gyógyírt jelenthet az Állatkertben a szűkös állatkifutók fejlesztésére, de nagyon kérdéses a megtérülése. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha és amennyiben ez a három épület megépül, úgy a 2012-es kiinduló állapotokhoz képest még mindig várható zöldfelületi nyereség, burkolati arány csökkenés és tényleges, nem csak számokból kimutatott zöldfelület növekedés. Azaz ezen a ponton még a közpark jelleg nyer a kiinduló állapotokhoz képest, a beépítettség és a vurstli jelleg pedig visszaszorulhat. Ám ehhez az kell, hogy a beépítés itt megálljon, és innentől tényleges a közpark rehabilitáció kerüljön a fókuszba.
Mit akar a Főváros?
A Fővárosi Közgyűlés a Városligeti Építési Szabályzat 2020 októberi módosításával egyértelműen kifejezte óhaját a fenti irány mellett, amelyet a kormányzati oldal nem fogad el. Miközben a Főváros nagyon üdvözli és semmi akadályt nem gördít a rozsdaterületek felértékelése és a kulturális beruházások elé, addig nagyon határozottan kiáll a meglévő zöldfelületek védelme és a leromlott közparkjaink közparkként történő rehabilitálása mellett. A Liget programból kikerült Közlekedési Múzeum megtalálta helyét a Kőbányai rozsdaövben, a közlekedés szerelmesei számára kultikus jelentőséggel bíró Északi Járműjavító területén. Az korábbi Liget programban még meglévő Építészeti Múzeum úgy tűnik, hogy a Városligeti fasorban található bezárt kórház területén épülhet meg. A Fotográfiai Múzeum sorsa még nem ismert, de nagy örömmel venne részt a főváros a múzeum helyének városrehabilitációt segítő kijelölésében valami alulhasznosított területen, esetleg a Millenáris ma időszakos kiállításokra fenntartott tömbjében. Ugyancsak várakozással tekintünk a Fővárosi Nagycirkusz elköltöztetése és helyének a Fővárosi Állat- és Növénykertbe történő integrálása, vagy éppen a Szegedi úti csomópont kiépítése, a Mexikói úton építendő P+R parkolóház építése, a Millenniumi Földalatti (MillFAV) végállomásának átépítése, az 1-es villamossal és a vasúttal közös intermodális csomópont kialakítása elé, s ezzel párhuzamosan a Kós Károly sétány lezárása és autópálya bevezető szerepének megszűntetése elé. Mindezekből látszik, hogy a Főváros nem fejlesztés-ellenes, hanem „a mindent a maga helyén" elv elkötelezettje, aki egy közparkban közparkot akar fejleszteni és nem beépítéseket. A múzeumi negyed koncepció abból indul ki, hogy egy helyre kell koncentrálni a látványosságokat és odacsődíteni a lehető legtöbb turistát, akiket megérint a kultúra. Ez egy végletesen XIX. századi elképzelés, amelyet a mobilitás alacsony szintje és az egyközpontú város eszménye fűt. A Városligetben mindez a közpark korszak végét, a fenntarthatatlanul túlterhelt, hangos és nyüzsgő rendezvényturizmust jelenti, ami nem találkozik a városlakóknak azzal az igényével, hogy legyenek a városban olyan helyek, ahol a nyüzsgéstől el lehet vonulni feltöltekezni, lazítani, lassítani lehet és közben nem a Nagykörút forgalmával találja szembe magát az ember. A Főváros kiépült közösségi közlekedési hálózata, közúti, vasútjai és vízi útjai a rozsdaövben, az átmeneti zónában lehetővé tennék a látnivalók széthúzását, a többközpontú város magjainak kiépítését, a kulturális kínálat szétterítését. Ha a belvárosi zsúfoltság oldásának, tehermentesítésének van alternatívája, akkor ez az. A széthúzott látnivalók több vendégéjszakát, városrehabilitációt, a belváros kiürülésnek megállítását jelenthetik. Tekintettel arra is, hogy a meglévő zöldfelületek 20-50-100 év alatt jönnek létre, újak nagyon nehezen hozhatók létre és az építéssel igénybe vett zöldfelületek sebei nagyon nehezen, időigényes módon gyógyulnak be, így minden meglévő zöldfelület kiemelt érték, ahol a nagy építkezések egyrészt korlátozzák a parkhasználatot, másrészt tönkre teszik azt, ami ott nehezen helyreállítható. Ezt a Városliget esetében egyre többen tapasztalják meg, olyanok is, akik kezdetben hittek a látványterveknek.
Annak érdekében, hogy a Városligetben valóban a közparki rehabilitáció irányába történjenek lépések, a 2016-os tájépítészeti tervpályázat győztesének, a Garten Studiónak az ún. 7-es tervlapját felhasználva mutatjuk be, hogy a Főváros milyen Városligetet tart ma elérhetően reálisnak, abban az esetben, ha a kormányzat végre együttműködővé válik és nem megy szembe a város akaratával. A tervpályázaton a 7-es tervlapok a Magyar Tájépítészek Szövetsége és a Városliget Zrt között kötött egyezség részeként jöttek létre. A szakmai szövetség tagjai ugyanis csak abban az esetben vállalták a részvételt a tervpályázaton, ha egy tervlapon bemutathatják az új épületek nélküli „ideális" Városliget rehabilitációt is, amely a tájépítészek szakmai meggyőződéséhez közelebb áll. A győztes terv a lehető legtöbb menthető részletet visszahozta Nebbien eredeti koncepciójából, de a történeti szerkezetre egy modern közpark szolgáltatásit és funkcióit vitte be. Ezzel nyert. A gondolat nem áll távol a Főváros megközelítésétől sem, ugyanakkor az azóta eltelt 4 év tapasztalatait és megtörtént épületeit sem akarja semmissé tenni. Ebből a Főváros kompromisszumkéssége kiolvasható. Most ehhez a kompromisszumhoz kellene felzárkóznia a Magyar Államnak és a Városliget Zrt-nek is.
Hol, ha nem a Városligetben?
Jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Innováció Háza, a Városligeti Színház és a kapcsolódó létesítményeik (közmű és mélygarázs) Városligetben történő elhelyezésével nem ért egyet a főváros. Több parkot szeretne és kevesebb épületet, a közpark felé méltányosságot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a főváros ne szeretné, hogy a fontos kulturális intézményeknek modern, a mai kor igényeit is kielégítő elhelyezése legyen. A Galéria sorsa különösen fontos, hiszen a Budai Vár egyik lelátogatottabb kulturális intézményéről van szó. Azt gondoljuk, hogy a Várnegyed a középkori szerkezete miatt nagyon kevéssé alkalmas kormányzati negyed funkcióra, de nagyon is alkalmas kulturális funkciókra. Ezt a közmegegyezést, status quo-t rúgja fel az a kormányzati elképzelés, ami ezt nem veszi figyelembe. A Galéria elhelyezésére született ötletpályázat és a gondolkodó módon „renitens" építészek a Galéria bővítését a Szent György téren képzelték el, ami a „magyar Akropolisz" koncepciónak tökéletesen megfelel, kulturális funkcióban erősíti meg a Várnegyedet, amit a főváros is kívánatos iránynak tartana.
Más a helyzet a Magyar Innováció Házával, ami egy kreált kategóriának tűnik, talán leginkább a Tudomány – Technika Múzeumnak feleltethető meg. Ez utóbbira valóban nagy szükség lenne és a 2000-es évben az Álmok Álmodói Kiállítás a Millenárison létre is hozta ennek az időszaki képét, ami jó iránynak tűnk. A Millenáris alkalmas lehet egy állandó kiállításra, de ugyanilyen alkalmasnak találjuk egy Tudomány-Technika Múzeum számára kortárs, modern épületben a Podmaniczky utca menti rozsdaterületet, ahol a korábbi Kormányzati Negyed koncepció megfeneklett. Belváros közeli rozsdaterület még a Józsefvárosi pályaudvar térsége, pár villamosmegállóra a Blahától. Szomjúhozza a fejlesztést, érdemes lenne számolni vele.
A Városligeti színházra Budapest megfelelően diverz, nagyon nagy kínálatú kőszínházi szegmensében nincsen igazán szükség. A jelenlegi színházakra sem jut annyi pénz, amennyit megérdemelnének, ezek fenntartása és korszerűsítése inkább feladat, mint egy új színház létrehozása.
Beszélni kell itt még a Fővárosi Nagycirkusz és a Mezőgazdasági Múzeum elköltözéséről, amely fel-fel röppen a hírekben. A Nagycirkusznak egy a Rákos-rendezőt érintő átfogó fejlesztés során nagyon jó katalizátor szerep jutna. A Rákosrendező területén mind az elveszett vidámpark, mind a Cirkusz pótolható, remek vasúti kapcsolattal, kiépíthető P+R lehetőségekkel, a Vasúttörténeti parkkal szinergiában. Van tér, van hely, van alapinfrastruktúra, ráadásul a felszínen a MillFAV is meghosszabbítható lenne egészen a Vasúttörténeti parkig. A Mezőgazdasági Múzeum a Vajdahunyad Várában található, de sokkal élőbb lehetne ez a Múzeum, ha az Agrár felsőoktatáshoz szervesebben tudna kapcsolódni. Gödöllő és a GATE például egy lehetséges irány lehetne az elköltözésben.
A Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti osztálya által kidolgozott javaslata a Városligetre
Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes felkérésére 2021 januárjára megszületett a Városliget rendezésének kompromisszumos javaslata, amely a Fővárosi Önkormányzat VÉSZ módosításának szabályain, az Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának egyes már meghozott döntésein és a Városliget közparki státuszának erősítésén nyugszanak. A Városliget Zrt programjához képest a Főváros javaslata a következő pontokban szeretne módosítani a Városliget tervének koncepcióján:
A FÁNK területére tervezett ún. Hermina garázs parkolóház elhagyását javasoljuk, amelynek helyén az állatkert zöldfelületei bővülnének. A parkoló elhagyását az indokolja, hogy a MillFAV Mexikói úti végállomásának átépítésével egy intermodális csomópont jöhet létre a Kacsóh Pongrác csomópontban, amely a MillFAV, az 1-es villamos és távlatosan a vasút felé is átszállási lehetőséget biztosít, miközben a Mexikói úton egy nagy kapacitású P+R parkolóház jöhet létre. Ezek a létesítmények séta távolságban vannak a Pannon park főbejáratától.
A Kós Károly sétány autómentesítésével megváltozik a sétány szerepe, alapvetően egy gyalogos / vegyes forgalmú korzóvá válik, aminek az átvezetését a Biodóm új főbejárata felé meg kell oldani.
A Kós Károly sétány északi szakaszát fizikailag is megszűntetni javasoljuk, miután az autómentes Városliget feltételei kialakultak. Az autómentes liget koncepcióban nincs vita a Főváros és a Kormány között. Ez a szakasz az aszfaltfeltörés és a visszazöldítés terepe lehet.
Zárt kutyafuttató felszámolása a Hermina út mentén, közparki rehabilitáció. Úgy ítéljük meg, hogy a Városliget Zrt. kutyás fejlesztései nem működőképesek, a zárt kutyafuttató és agility koncepció megbukott. A területet olyan szintű terhelés éri, ami fenntarthatatlan, ezért vissza kell térni a Városligetben a történetileg kialakult integrált kutyás park koncepcióra, kijelölve a Ligetben olyan parkrészeket, ahol felügyelet mellett a kutyák elereszthetők a pórázról, amennyiben a visszahívhatóságuk biztos (pl kutyaiskolás) alapokon nyugszik. Ilyen integrált kutyás parknak a Királydomb környezete például megfelelőnek tűnik.
A 2016-os tervhez képest a Közlekedési Múzeum épületét lebontották, a Múzeum eszményi helyszínen, a Népliget közeli Északi Járműjavító területének rehabilitációjával (valódi rozsdaterületi rehabilitáció) valósul meg. Így az elbontott múzeum visszaépítését, illetve az alatta és mellette elhelyezkedő mélygarázs megépítését sem támogatja a főváros. A mélygarázs építése a területen különösen nagy pusztítást jelentene a meglévő fás növényállományban, jelentős fakivágással járna.
A volt Közlekedési Múzeum ma elzárt területén lehetőség nyílna a PeCSa és a Hermina út közötti rossz állapotú sportpályák áttelepítésére, egy a közeli gimnáziumot szolgáló sportpálya kiépítésére, valamint a zöldfelület növelésére. Ebben az esetben a mostani leharcolt sportpályák helyét is vissza lehetne adni a park zöldfelületeinek. Ezzel a fejlesztéssel fakivágás nélkül valósulhatna meg korszerű sportterület, miközben jelentős burkolat feltöréssel és a volt pavilon helyén történő részleges parkosítással a zöldfelületi arány növelhető.
A lebontott Petőfi Csarnok helye 1885 előtt a Nagyrét integráns része volt. A PeCsa lebontásával mind a Nagyrét teljes történeti rehabilitációja, mind pedig a szintén sokáig létezett Hattyú-tó rehabilitációja is megtörténhet. Ez a tisztás a park legjelentősebb közösségi tere, kötetlen szabadtéri amatőr ad-hoc sportjátékok és a családi piknikezés színtere. Felületén évi 1-2 alkalommal olyan nagyrendezvény (pl.: futóverseny befutó, Critical Mass, Majális) amelyek a Liget használatához szervesültek és limitált módon a park visszafordíthatatlan roncsolása nélkül is megrendezhetők.
A nyertes terv az egykori Mimóza-domb megidézésre egy hőlégballon felszállót tervezet erre a területre. Nem tudjuk, hogy él-e még ez az elképzelés, de a várható túlintenzív használat miatt ezt a funkciót nem találjuk itt szerencsésnek.
A Páva-szigetre egy kisebb rendezvényteret álmodott a kertépítészeti koncepció. Azt gondoljuk, hogy a Vajdahunyadvár belsejében, a Hősök terén és az 56-osok terén alakulnak ki olyan nagyobb burkolt területek a Városligeten belül, ahol kis- és közepes rendezvényeket, időszakos vásárokat a közpark nyugodt funkcióinak zavarása és a növényzet sérelme nélkül ki lehet szolgálni, a Páva szigeten ilyen funkciót nem javaslunk meghonosítani.
Hősök tere átalakítása. A megtört, rossz állapotú burkolatok, a Kós Károly sétány szerepének változása miatt a Hősök tere egy méltatlanul kihagyott programelem a Liget Budapest programból. Értékeinek megtartása mellett a javaslat az 1939 előtti történeti kialakítást hozná vissza alaprajzilag az ismeretlen katona sírjának meghagyásával és némi zöldfelület visszacsempészésével. A tér autómentessé tételét a Kós Károly sétány lezárása aktuálissá teszi.
A Rondó környezetében a terv nagy fásított szigeteket, „erdőfoltokat" jelöl, a sejtszerű foltok között azonban hatalmas kiterjedésű szórt burkolatokat alakít ki. Ennek egyik prototípusa a Dúzsa György úti mélygarázs mellett, a felszíni sétány szomszédságában már kialakításra került. Szükségtelennek érezzük ezeket a burkolatokat ilyen volumenben, funkciójuk nincs, inkább a formalizmus szülte őket, sokkal kisebb szélességű parki utakkal is megvalósítható az átkötés a Rondó és a fő sétányhálózat elemei között. Nebbien eredeti tervében sem burkolatok voltak ezek, hanem gyepes sávok, amelyek átlátási kapcsolatokat jelentettek a Rondó zárt szerkezete és a park között. Azt javasoljuk, hogy a zöldfelületi arány növelése érdekében ezeket gyepesen alakítsa ki a Városliget Zrt és jelentősen csökkentse a fölösleges burkolati arányt.
A Néprajzi Múzeum két tömbje között az 56-osok terének burkolt területe kis- és közepes méretű rendezvények, szabadtéri kiállítások, vásárok, szabadtéri koncertek helyszíneként szolgálhat a zöldfelület roncsolása nélkül. Ennek feltételeit javasoljuk ott megteremteni és egyben a vagyongazdálkodáshoz köthető tevékenységek során ezt a területet kijelölni ilyen célra a zöldfelületekre behúzódó rendezvények korlátozása mellett.
A Néprajzi Múzeum és az Ajtósi-Dózsa György út sarka között kiépült sétány tengelyének lezárására egy vertikálisan is értelmezhető szobrot javaslunk, amely a megépítésre nem javasolt színház területén kapna helyet, egyfajta belépő kaputérséggel együtt, ahol nagyobb növényesítésre is nyílik alkalom. A szobor egyik lehetséges tárgya a közpark eredeti tervezője, Heinrich Christian Nebbien lehet, neki Budapesten nincs szobra, pedig a világ egyik első közparkjának tervezője ezt megérdemelné 200 évvel a park születése után.
A Városligeti Színház megépítését a Főváros nem támogatja. Ennek oka, hogy a meglévő kőszínházainkat sem tudja megfelelően fenntartani sem a főváros, sem az állam, egész egyszerűen nem látjuk indokoltnak szaporítani az intézmények számát. A másik ok, hogy a szecessziós színház nem felelne meg a mai kor követelményeinek, ezért már a terveiben is olyan módosítások születtek, amelyek soha nem volt toldatokkal oldanák meg azt, hogy a jelenkor színpadtechnikája beférjen oda. Helyén a busz ás troliváró, növénykazetták, ültetett fák, burkolatok és a Nebbien szobor kaphat helyet.
Integrált kutyás park kijelölése a két zárt, de kudarcba fulladt kutyafuttató helyett a Királydombon.
A történeti park rehabilitációját megalapozó örökségvédelmi tanulmányban is nyitottan maradt a kérdés, hogy a park rehabilitációja során teljesen Nebbien útvonalhálózatához kell-e igazodni, vagy megtartható-e az 1870-ben létesített Olof Palme sétány nyomvonala, amely Stefánia útként az 1860-ban megnyitott Állatkerthez való kikocsikázást szolgálta fásított alléként. A megtartása mellett az az érv szól, hogy a modern időkben az Olof palme sétány a térség legjelentősebb kerékpáros gerinchálózatává nőtte ki magát, ami a Stefánia és az Andrássy út közötti kerékpáros főforgalmat bonyolítja le. A burkolt terület keskenyebb kivitelével (a platánok életterének növelése miatt) egyetértünk, de a megszűntetésével nem. Mivel a sétány érintő egyenesként a Rondó külső szélét is érinti, ezért a terv olyan módosítására van szükség, ami a kétféle térstruktúrát össze tudja békíteni.
Ahogyan a leharcolt agility pályás kutyafuttató, úgy az Ajtósi Dürer sor mentén megvalósított műfüves kutyafuttató is szálka a szemünkben. Nem javasoljuk a megtartását, a helyén a kerítések nélküli zöldfelület a jó irány, ami jól keretezi a Ligetet és elválasztja azt a nagy forgalmú utaktól. Ezért itt is visszalépést javaslunk a valós zöldfelületek irányába.
A tervnek azzal az elhatározásával, hogy az lehetőség szerint visszaállítja a Városligeti-tó állandó vízfelületét és a Páva-szigetet történeti okokból és a vízfelület növelése, vízkormányzás biztosítása, víz átszellőző mozgatása miatt a Főváros alapvetően egyet tud érteni, de vizsgálandó, hogy ez mekkora mértékű fakivágással valósítható meg, okozhat-e bármi kárt a part szélein található értékes, és kiemelten védendő mocsárciprusok és történeti platánok egészségi állapotában, vagy éppen ellenkezőleg: segíti a vízborítás a tovább élésüket. Ilyen értelemben a műjégpálya szélein megvalósítandó mobilgát is vállalható fejlesztési irány, amely a műjég működése során is biztosítja az Alsó-tóban a téli állandó vízborítást. Tekintettel arra, hogy a tó a használt termálvíz befogadására szolgál, ezért a téli fagyás veszélye csekély, ellenben alkalmat adhat melegkedvelő tavi ökoszisztéma kialakítására. Ez mind a park, mind a benne élő állatvilág számára nagy előrelépés lenne és egy idő után önfenntartóvá is válhat.
Összegzés
A Városliget a főváros azon történeti jelentőségű közparkja, ami szerencsés módon és József nádor előrelátásnak köszönhetően a Pesti oldal rendkívül zöldfelülethiányos területén, a belvároshoz és a sűrűn lakott városnegyedekhez közel helyezkedik el, nagyon jó közösségi közlekedési kapcsolatokkal. Közkedveltsége és látogatottsága ezekből fakad. Már jelen állapotában is túlterhelt, fenntartási gondjait ez okozza. Éppen ezért a városfejlesztésnek nem azon kell gondolkodnia, hogy hogyan terhelje még jobban agyon, hanem azon, hogy hogyan tehermentesítse a funkciói tisztításával. A Városliget az a hely, ahová a város lassulni jár. Erre van ott elsöprő igény, különösen a közvetlen környezetében, a belváros zöldfelülethiányos belső kerületeiben. A szabadtéri rekreáció ezeknek a polgártársainknak itt a legkézenfekvőbb. A Városligetnek arra kell választ adnia, hogy miként mozoghatnak, pihenhetnek, rekreálódhatnak emberek a szabadban, biztonságos környezetben, a természethez közeli érzet ígéretével. A tömegrendezvények, a nyüzsi, a zaj, a forgalom, a turisták bevonzása, a sűrűbb beépítés nem szolgálják ezeknek a céloknak az elérését. Ezért koncepciót kell tudni váltani. A főváros a lehető legnagyobb mértékben kompromisszumokat kötött és felelősen döntött, amikor a már elindult építéseket nem gátolta meg. Most a kormányoldalon és a Városliget Zrt-n a sor a kompromisszumok terén.
A Fővárosi Önkormányzat
saját terve a Városliget közparki megújításáraNagyobb méretért (12MB) kattintson a képre!
