A fedél nélküliek helyzete világszerte megoldatlan kérdés. Az adott ország szellemiségéhez, de elsősorban anyagi-pénzügyi lehetőségeihez mérten képesek kezelni.
Budapesten 20 éven keresztül egy úgynevezett liberális felfogás uralta a politikai vezetést. Ez alapvetően egy teljesen téves, képmutató megközelítésben nyúlt a problémához. Azt leszögezhetjük, hogy a bérlakások hiányáról ők sem tehettek. Az állam már 1988 táján teljesen kivonult a lakásépítések finanszírozásából, annak ellenére, hogy a lakásépítés addig mindig állami feladat volt (állami célcsoportos beruházás). Nem volt és nincs önkormányzat, amelyik képes volna ezt behelyettesíteni. Érdemében ma nem is erről kell beszélni, mert nem önkormányzati kategória.
A korábbi budapesti vezetés azonban – döntően a kilencvenes évek első felében – kialakított egy alapellátási rendszert a hajléktalanok számára, ami egyszerűen a hajléktalanszállókra épült, némi utcai segítséggel támogatva azt. Ez a megközelítés 2010 októberéig lényegében nem változott. A szállókon az emberek nem voltak biztonságban (mai napig ez a félelem él bennük, ezért idegenkednek a hajléktalanközpontoktól). A „liberális és humánus” szemlélet mindössze abban nyilvánult meg, hogy engedték a szerencsétlen sorsú embereket méltatlan módon tengődni a város tetszés szerinti pontjain. Magukra hagyatva, ellátás nélkül, s egyben ellehetetlenítve budapestiek százezreinek egészen alapvető érdekeit: funkcionális létesítmények használatát, nem beszélve a főváros idegenforgalmi szempontjairól és a városképről.
Ennek a megoldásnak semmi értelme. Mindenkinek kárt okoz – beleértve a hajléktalanokat is – és nincsen érzékelhető eredménye.
Semmi egyéb nem történik, mint a politikai örökség kétségbeesett és gátlástalan elhallgatása és brutális, uszító kritikák a megoldási kísérleteinkre. 20 éven keresztül mikor tüntettek „civilek” lakásellátásért a Városházán? (A Fővárosi Önkormányzatnak mellesleg jelenleg mintegy ötven (!) használható üres lakása van összesen.) Ami jelenleg folyik, az részükről nem a hajléktalankérdés reális megoldásáról szól, hanem szimpla, manipulált politikai akció, elhallgatásokkal és szelektív értelmezgetésekkel, alantas és túlzó vádakkal.
Az MSZP az SZDSZ-szel 16 évig korlátlanul uralta a terepet a fővárosban. A kilencvenes évek hiányos modelljén kívül semmit nem tettek. Hagyták ott és úgy tengődni a közterületeken a hajléktalanokat, ahogy azok tudtak. Közel 20 év alatt egyetlen szociális lakást nem létesítettek a fedél nélküliek számára. Még a biztonságukért sem tettek semmit az intézményekben. Hagyták, hogy az erősebb liberálisan verje a gyengébbet. Az a szocialista Horváth Csaba, aki Demszky Gábor helyettese volt, és most örökké feláll a hordóra ordítozni, mit tett főpolgármester-helyettesként? Nemigen fűződik más a nevéhez, minthogy az általuk felhalmozott 78 milliárdos adóssággal küszködő BKV-ra alapozva ingyenes közlekedést ígért, továbbá asszisztált az OPNI bezárásához, minek következtében végülis százszámra kötött ki az utcán pszichiátriai beteg. Ezek ellátása azóta is bizonytalan. Ordítoznak, mintha új alternatívaként kellene tekinteni rájuk, és egymással is veszekednek (lásd
XIII. kerületi kabaré).
A jelenlegi lehetőségek mellett csak arra törekedhetünk, hogy a téli viszontagságtól védjük a hajléktalanokat, és párhuzamosan a város minimális rendjét is biztosítsuk. Ami az utóbbit illeti, a mi döntéseink a közterületek jogellenes használatára igazán nem túl szigorúak. Lényegében a 29 kiemelt aluljáróra, a játszóterekre, oktatási és gyermekintézményekre, valamint a hidakra és a BKV-állomásokra korlátozódnak. Ezt nevezik a „városból való kitiltásnak”. Fenti helyekről sincsenek kitiltva a hajléktalanok, csupán az a jogellenes, ha ott berendezkednek. Egyesek állandóan „kriminalizálást” ismételgetnek. Ez megint a szokásos, agresszív álliberális hangulatkeltés. Nem beszélhetünk arról, hogy valaki börtönbe akarná csukni a hajléktalanokat jogellenes közterületi jelenlétért, súlyosabb esetben is legfeljebb közmunkában kell gondolkodni.
A világörökségi területen maga a törvény szab határt az életvitelszerű használatnak, a kerületi területeken pedig nem a Fővárosi Közgyűlés szavazott a korlátozásokról, hanem önálló kerületi döntések a törvény erejénél fogva képezik a fővárosi rendelet részét.
Ami a leglényegesebb: ma a hajléktalanok téli biztonságának feltételeit igyekszik biztosítani a városvezetés a Máltai Szeretetszolgálattal közösen. A bármilyen közterületen való tengődő vegetálás nem gondoskodás és nem ad biztonságot, hanem emberhez méltatlan. A mostanában emlegetett lakással való ellátás méltánytalan, mert még középtávon is abszolút teljesíthetetlen. Ezt ismételgetni csak a hajléktalanok szándékos félrevezetése és uszítása. A jelenlegi vezetés „embertelennek" bélyegzése pedig személyes véleményem szerint egyszerűen gazemberség. Ha erős hideg lesz, további megoldások, ideiglenes szállónyitások is lesznek. Durva hidegben metró átmeneti megnyitásában is gondolkodom. Hangsúlyozom, átmeneti!
Nem szeretnék hosszan foglalkozni a mostanában hallható reakciókkal, de azok teljesen hiteltelenek és komolytalanok.
A Demszky-Horváth Csaba-érához viszonyítva ma közel ezerrel több a férőhelyek száma. Komfortosítottuk a legtöbb szállót, kórházat rendeztünk be számukra (az MSZP-s XIII. kerület sokáig nem engedélyezte a működését), a szállókon gondoskodunk a fedél nélküliek biztonságáról, és sokaknak közülük foglalkoztatást biztosítunk. Korábban mindez nem volt.
Arra kérem és biztatom a hajléktalanokat, hogy ne idegenkedjenek már a szállóktól. A „Fűtött utca” programot a Belügyminisztériummal közösen folytatjuk, és igyekszünk a feltételeket tovább javítani. A kapacitásbővítés nem egyszerű kérdés. Mindenki arról beszél, hogy a hajléktalanellátást fejleszteni kell. Ugyanakkor a legtöbb városrész azonnal hevesen tiltakozik, ha ezt épp az ő területén képzeljük el.
Tarlós István
főpolgármester
