Mindenkinek, aki nemzetben és a nemzet fővárosában gondolkodik, meg kell tanulnia összefogni – emelte ki ünnepi beszédében Tarlós István főpolgármester a Fővárosi Önkormányzat Magyar Rádió épülete előtt tartott megemlékezésén. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján rendezett fővárosi ünnepségen számos állam diplomatái is jelen voltak.
1956 tizenhárom reményteli napja egy villanásnyi fényt hozott abba a sötétségbe, amelyet a diktatúra maga köré épített – mondta el Tarlós István. A főpolgármester szerint a jó nemzetek sajátossága, hogy az elnyomás és a történelemhamisítás összekovácsolja a különböző akaratokat és véleményeket. Minél nagyobb az erőszak, és az elnyomás, annál erősebb a vágy a szabadság után. 1945 után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ország egy természetidegen eszme őrült megalkotóinak rabságába került. A hatalom akkori birtokosai azt hitték, végleg kisajátították a nemzetet, elvehették történelmét, értékeit, a jövőjét, a lelkét. Tévesen hitték. Az eszmélésre 1956-ban megérett a helyzet.
A főpolgármester hangsúlyozta, mindenkinek, aki nemzetben és a nemzet fővárosában gondolkodik, meg kell tanulnia összefogni. „Csak egy egységes nemzet képes arra, hogy változtasson sorsán, lendítsen történelmén, előre lépjen, vagy kikeveredjék a kátyúból. Számunkra éppen ez 1956 üzenete, ami ma különösen aktuális. Kell lennie egy minimumnak, legyen szó állami vagy várospolitikáról, ahol a mindenkori ellenzéket sem az aktuálpolitikai haszonszerzés vágya motiválja, hanem ennél magasabb rendű, emelkedett érdek. Hogy a határokon kívül is lássák, érezzék, van itt egy nép, amelynek a legfontosabb mégiscsak a hazája.”
Tarlós István emlékeztetett arra, oda kell figyelnünk azok biztonságára, akik ma és a jövőben képesek fenntartani a nemzetet, ilyenek például a tanárok és az orvosok. Az összefogáson kívül pedig meg kell tanulnunk megmutatni azokat az eredményeket, amiket már sikerrel elértünk.
