Itt a karácsony. Jézus Krisztus születésének ünnepe, egyben a szeretet ünnepe is. Ilyenkor meg kell érintsen bennünket az igazság szava, az alázat lehelete, a kegyelem, a megnyugvás érzése.
Beszámolhatnék valós, vagy vélt eredményekről. Felsorolhatnám a nehézségeket, melyekkel nap nap után meg kell küzdeni. Dicsekedhetnék, panaszkodhatnék, bizonygathatnék. Lázíthatnék, vagy lelkesíthetnék. Az emberek ilyenkor már nem a harcokra és a versenyekre kíváncsiak. A karácsonyra várva beszámolókat sem akarnak olvasni, amikről azt sem tudják, igaz-e, vagy sem. Többre mennek egy kis biztatással. Van olyan ebben a városban, aminek örülhetünk, nemcsak puskaporszag. A nyugalom, ami a legjobban hiányzik Budapesten. A tudat, a kapaszkodó, hogy tudom, nyugodtan végig mehetek az utcán, az állásomra sem törnek épp, és ha más is vagy, mint én, nem akarom a véredet.
Karácsony van. Az Úr eljövetelét ünnepeljük. Ilyenkor nem lehetnek erősek, és nincsenek gyengék. Alkalom, hogy megbocsássunk egymásnak, hogy kibéküljünk önmagunkkal. Budapest főpolgármesterének most talán különösen dolga, hogy igyekezzék reményt adni. Reményt és hitet, hogy ne hagyjuk el magunkat.
Kívánok Budapest minden lakójának áldott karácsonyt, és reményteli, boldog, nyugodt új évet.
Szeretettel:
Tarlós István
